ANNA KOLESÁROVÁ

A tisztaság vértanúja

* 1928.7.14 - † 1944.11.22.

• Gyermekkor 

Anna 1928. július 14-én született Ungviszokán (Vysoká nad Uhom) Ján Kolesár, ragasztott nevén Hruška és Anna Kušnírová leányaként, akik születése másnapján meg is kereszteltették az Ungpálóci római katolikus templomban.

Édesapja szigorú, de igazságos ember volt. Édesanyát korán, 10 éves korában elvesztette. Így ráhárult a házimunka sokasága és gondoskodnia kellett idősebb testvéréről, Mihályról is. Számos kötelessége miatt nem sok ideje maradt játékra és a barátnők látogatására, ezért inkább ők jöttek hozzá, akikkel együtt járt szentmisére és litániára.

Nagyon egyszerűen élt. Olyan leány volt, aki tudatosan óvta erkölcsi tisztaságát. Rendszeresen részvett a szentmiséken és az ájtatosságokon, örömmel járult a szentségekhez. Szombatonként kortársaival a szomszédban Podhorinéknál találkozott, ahol közösen elimádkozták a rózsafűzért.

• november 22.

A II. világháború végén a front átvonulásakor az Ungviszokai emberek is a pincékben húzódtak meg. A Kolesár család a szomszédokkal együtt a saját házuk konyhája alatti pincében tartózkodott. A házkutatás során egy szovjet katona benézett a pincébe. Hanyka, menj, adj neki valamit enni, bizonyára éhes - mondta az édesapa a 16 éves leányának, aki hetek óta édesanyja fekete ruháiba öltözve járt, hogy ezzel is álcázza fiatalságát. Anna, édesapja parancsára felment a konyhába, ahol a katona molesztálni kezdte és tisztátalan cselekedetre akarta kényszeríteni, de ő kitépve magát karjai közül, visszafutott a pincébe. A felbőszült katona azonban utána ugrott, ráemelte puskáját és rákiáltott: Búcsúzz el az apádtól!  Mire Anna felkiáltott: Apácska, Isten veled! Jézus, Mária, József! Erre a katona beváltotta fenyegetését, és két golyóval agyonlőtte.

Testét a szűnni nem akaró harcok miatt titokban hantolták el másnap, későeste. A temetési szertartást 1944. november 29-én utólag végezte el a plébános Anton Lukáč, aki a Halottak anyakönyve megjegyzés rubrikájába ezt írta: Tempora belli a rusico milite occisa. Hostia sanctae castitis (A háború idején egy orosz katona megölte. A szent tisztaság áldozata.)

• Inkább meghalni mintsem vétkezni 

1944. november 22-én befejeződött egy fiatal vértanú leányzó élete, aki inkább vállalta a halált, mintsem szüzessége elvesztését. Az eseményről az Ungpálóci plébánia krónikájában maga az akkori plébános, Anton Lukáč, az Ungvári esperesség általános helynöke számol be. A történet hitelességét öt szemtanú bizonyította sajátkezű aláírásával. A lelkiatya feljegyzése szerint Annát hőstettében az Eucharisztikus Krisztus erősítette. Röviddel halála előtt ugyanis gyónt és áldozott.
A háborút követő politikai helyzet nem engedte a boldoggá avatási eljárás nyilvános megindítását, de létezik hiteles feljegyzés (már 1957-ből), hogy a boldogemlékű P. Michal Potocký SJ., Ungviszoka szülöttje, gyűjtögette a szükséges adatokat és tanúvallomásokat Anna életéről és haláláról.

• Meg kellett halnia? 

Az élet és az emberi méltóság Isten ajándéka. Mindkettőt kötelességünk védeni. Aki élete árán, eltökélten védi ezen erkölcsi értékeket, az a legmegkapóbban tanúskodik az emberi lét értelméről és szépségéről. Anna hőstette ezért csodálatraméltó, bátorítás és példa korunk fiatalságának.
Sírjához évente ezrek zarándokolnak, ami a hely lelki erejét bizonyítja. Sokan megélik itt személyes megtérésüket és lelki gyógyulásukat. Imádkozzunk szentté avatásáért.